Hírek, gondolatok, kiscicák

2018. április 23., hétfő

Könyvfesztivál 2018

5:43 Posted by Kristóf Szöllösi , , , , No comments
Azért szeretem a Könyvfesztivált illetve a Könyvhetet, mert velük évente van két fix témám, amiről lehet blogbejegyzést írni, és hát ugye így mégse annyira kihalt ez az egész felület. :D




Komolyra fordítva a szót, nem hiszem, hogy nagyon magyaráznom kéne, mi a jó ezekben az eseményekben, hiszen valószínűleg ti is megtapasztaltátok már párszor ezeknek a helyeknek az egyedi, semmivel össze nem hasonlítható atmoszféráját. Van valami csodálatos abban, hogy a könyvek még mindig ekkora tömegben képesek megmozgatni az embereket, bár tény, hogy amikor a kiszemelt kötetek utolsó példányaiért kúsztam előre a látogatók között, nem egyszer azt kívántam, bárcsak lennének egy fokkal kevesebben.
Idén úgy alakult a dolog, hogy szombaton és vasárnap is ki tudtam látogatni az eseményre, ráadásul a tavalyival ellentétben most már a félévzárás miatt sem kellett aggódnom, hiszen januárban végleg magam mögött hagytam az egyetemet diplomával a kezemben. Első nap szigorúan csak civilben voltam jelen, ekkor néhány barátommal/ismerősömmel látogattunk el pár érdekesebb előadásra, illetve a Könyvfesztiváltól két centire található kézműves sörös fesztiválra. Bevallom, úgy terveztem, hogy már ezen a napon bevásárolok, de látva az egyes bódéknál kígyózó hosszú sorokat, gyáva módon letettem erről. Sajnos már nem lobog bennem az ifjonti hév, hogy mindenkit felborítva, lefejelve, oldalba könyökölve verekedjem el magam az engem érdeklő könyvekig. Ilyen irányú képességeimet mostanában inkább a metrópótló buszokon kamatoztatom.





És bár maga a szombat is kifejezetten jó hangulatban telt, szívem mélyén én mégis a vasárnap miatt izgultam, hiszen mégiscsak akkor kellett dedikálnom, Bakti Viktorral, az Integrálva című regény szerzőjével együtt. Előző Könyvfesztivál óta már tanultam valamennyit, így például nem az utolsó pillanatban érkeztem, sőt, még azt is megnéztem jó előre szombaton, hogy melyik standnál érdemes keresgélnem. Ami azt illeti, annyira sikerült időben megjelennem, hogy jó háromnegyed órával a kezdés előtt már a Millenáris területén bóklásztam, így ezt az időt végül némi gondolkodás után a saját kívánságlistámon szereplő könyvek beszerzésére fordítottam. Mire pedig sikerült minden kötetet beszereznem (nekem valami hatalmas tehetségem van a térképenek világosan és egyértelműen jelölt kiadók meg nem találásában), már mehettem is vissza a Könyvmolyképző standjához, hogy megpróbáljam minden gyanútlan Acélszentek tulajdonos kötetét összefirkálni, amíg nem figyel.
Magáról a dedikálásról fogalmam sincs, hogyan kéne írnom. Nem tudom, mondtam-e már, mindenesetre számomra az összes ilyen alkalom, amikor találkozhatok veletek, valami hatalmas élmény, amit egyszerűen akárhogy próbálok, nem tudok szavakba önteni. Szerintem nincs pozitívabb visszajelzés egy író számára, mint amikor azt hallja a vele szemben ülő embertől, hogy a könyv, amit írt, az egyik kedvence. Bakti Viktor is egy teljesen jófej író (az általa írt Integrálva pedig egy izgalmas regény, érdemes ránéznetek, ha még nem tettétek meg), így a dedikálás abszolút jó hangulatban telt, nem verekedtünk össze azon, hogy kinek szebb a kézírása meg semmi ilyesmi.
Ami engem illet, én remekül éreztem magam, és remélem, ti se bántátok meg, hogy kilátogattatok a dedikálásra. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki benézett, ha pedig véletlenül nem sikerült volna, de terveztétek, akkor fel a fejjel, reményeim szerint nem ez volt az utolsó ilyen rendezvény, melyen részt vettem. :D



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése